Internetes vita a kutatás-fejlesztésről

Prof. Dr. Lindenbach Ágnes, ITS Hungary főtitkár asszony szívességéből hívhatja fel a figyelmet a HUNAGI is a címbeli témában sorrakerülő mai internetes vitára. Az információ forrása : GARDA Zsolt Béla úr, a KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság.

"A műsor élőben ma délután (február 11.) 15.00 órakor kezdődik ezen a linken:

http://www.beszelgetnikell.hu/index.cgi?r=&v=&l=&mf=&p=mkt_elo

A  mai adás témája a következő: 

 "Internetes disputa a kutatás-fejlesztésről"  

Rövid ismertető a programról:

Miért összpontosul még mindig a K+F-kapacitások kétharmada Budapestre? Elegendő kutatási potenciállal rendelkeznek-e vidéki egyetemi centrumaink? Fejlődhet-e a kutatási-fejlesztési kapacitás ipari háttér nélkül a magyar régiókban? Mi a felelőssége a tudománynak és mi az üzleti szférának abban, hogy alacsonyak a K+F-kiadások Magyarországon? Mennyiben sikerül az uniós támogatásokat kutatás-fejlesztési célokra felhasználnunk? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Magyar Közgazdasági Társaság Beszélgetni kell! című interaktív, internet-televíziós vitafórum-sorozatának következő adása 2010. február 11-én, csütörtökön délután 15 órától.

A vitafórum előadói Török Ádám akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, Horváth Gyula egyetemi tanár, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója és Balogh Tamás, a Polinvent Kft. műszaki igazgatója lesznek. A vitát Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára vezeti.

A beszélgetés főbb témái

·       Miért hoztak létre a magyar kormányban külön posztot a kutatások és fejlesztések felügyeletére? Ha létrehozták, miért szüntették meg?

·       Mi a tudásgazdaság és a tudás alapú gazdaság? Azonos a kettő?

·       Kinek az érdeke (a kormánynak, az országnak, a vállalatoknak) a kutatás-fejlesztés? És kinek a feladata ennek finanszírozása?

·       Miként illeszkedik a korábban egyértelműen uralkodó liberális gazdaságfilozófiába, hogy az állam támogassa a kutatás-fejlesztést? Meghatározhat-e a kormány súlyponti területeket, ahová támogatásokat juttat?

·       Melyek azok a területek, ahol Magyarország nemzetközi összehasonlításban is jól szerepel?

·       Hogyan áll Európa ezen a téren a nemzetközi versenyben? Sikerül-e valamit is lefaragnia az Egyesült Államoktól és a távol-kelettől való lemaradásából?

·       Hogyan áll Magyarország nemzetközi összehasonlításban? Mennyire felelünk meg az LS előírásainak?

·       Elvárható-e egy „közepesen fejlett” országtól, hogy arányaiban ugyanannyit költsön K+F-re, mint a gazdagabbak? (A költségvetési újraelosztásról folytatott vitákban gyakran halljuk, hogy vannak ugyan országok, amelyekben nagyobb az elvonás aránya, de azok nálunk jóval gazdagabbak.)

·       Milyen programokat működtet az EU ezen a területen? Mennyi pénzt szán erre a célra a közös költségvetésből?

·       Mi a feladata a nemrégen Budapesten felállított Európai Technológia Intézetnek? Megkezdte már a működését?

·       Milyen más nagy európai projektek központja található Magyarországon? Mekkora a verseny ezek elnyeréséért? Miért szorgalmazzák a tagállamok, hogy hozzájuk kerüljenek ilyen intézmények, projektek?

·       Mi a felelőssége a tudománynak és ami az üzleti szférának abban, hogy alacsonyak a K+F kiadások Magyarországon?

·       Mennyiben sikerül az uniós (kohéziós) támogatásokat ilyen célokra felhasználnunk?

·       Sokat hallottunk a közelmúltban az Innovációs Alap körüli huzavonákról. Mi ez az alap? Miért jó?

·       Miért összpontosul még mindig a K+F kapacitások kétharmada Budapestre?

·       Elegendő kutatási potenciállal rendelkeznek-e vidéki egyetemi centrumaink?

·       Fejlődhet-e a kutatási-fejlesztési kapacitás ipari háttér nélkül a magyar régiókban?

·       Melyek a környező országok versenyképes regionális kutatási központjai, milyen hatást gyakorolhatnak a magyar intézményekre?"